Van ez a két korlátolt alak, ők alkotják az úgynevezett Pamkutya formációt. Ők egyrészt amiatt lettek ismertek, hogy kezdetben egy kutyát szinkronizáltak a Youtube-on, másrészt pedig amiatt, hogy sikerült még az Irigy Hónaljmirigy és Tibi atya színvonalát is alulmúlniuk.
Másképp mondom. Képzeljük el, hogy jönne egy, még Németh Szilárdnál is együgyűbb fickó. Ami (aki) az a fickó lenne a politikának, az a magyar szórakoztatóiparnak a Pamkutya. Eleve már az sem érthető, hogy ha már ketten vannak, akkor miért csak egyes számban: Pamkutya a formáció neve, miért nem Pamkutyák, vagy legalább Pamkutyáék?
Na ezek (!) a Pamkutya (!) készített egy videót a YouTube-ra Aranybula címmel három és fél évvel ezelőtt. A nóta az Aranybulla és az aranybula szavak viszonylag könnyen belátható hasonlóságára építi művészeti koncepcióját, valamint hogy ezen hasonlóság okán a klip két főszereplője félreérti egymást.
Az Aranybulla szűkebb értelemben a II. András magyar király által 1222. április 24-én a székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat, amely a magyar nemesség jogait először rögzítette. Míg az aranybula szó az aranyhoz hasonlítható „minőségű”, jó nőt jelent, a bula egyesek szerint a török, míg mások szerint a cigány nyelvből került át a magyar szlengbe. Sastaps, ugyebár. Jár a 21 millió megtekintés a YouTube-on.
No most, a fent bemutatott Pamkutya-színvonal miatt joggal gondolhattam a köztelevízión karácsonykor és a karácsonyunkba beleormótlankodó új Aranybulla-sorozatról, hogy az is a Pamkutya-istálló terméke.
Amikor azonban tudomást szerez az adófizető polgár arról, hogy mennyibe is került neki a hatrészes magyar történelem- és királygyalázás (sokba), akkor már biztos lehet benne, hogy Rákay Philipnek, a magyar közélet Faginjének valami köze van hozzá.
Ami e remekműgyöngyszemből még hosszú éjszakákon át kísérteni fog, az nem is a főszereplőnek, Veréb Tamásnak a karancslapujtői Kun Béla Általános Iskola belsős versmondóversenyének első kiesőit megidéző hanghordozása, és még csak nem is az, ahogy nagy királyt alakítva ugyancsak ő úgy veti hátára kardját, mint henteslegény a féldisznót a szakmunkásvizsgán, hanem az, ahogy közlekedik a filmben ez a jóember. Veréb Tamás ugyanis úgy járkál a filmben, hogy arról nem egykori felséges király urunk jut eszünkbe, hanem inkább egy hasmenéses idénymunkás szőlőtipráskor.
Rákay uram filmjében a királyi lovagteremben a padló csúszik, a gonoszak nagyon megátalkodottan néznek és dörzsölik a tenyerüket, és egy hommage erejéig tiszteleg a Honfoglalás és más Koltay-művek előtt azzal, hogy a sereg az ő filmében is mindössze öt lovasból áll. Az alkotás a sötét középkorban játszódik, így a művészi hatás érdekében rettentő sötéten fotózták azt Rákay uramék.
E ponton szólnunk kell a szőrzetekről is. A film sötétje mellett az sem segíti a befogadást, hogy a filmben mindenki ugyanúgy néz ki: minden férfi egyen-Jimmy-frizurát visel. Ugyanakkor szőrténelem iránt érdeklődők is megkapják a nekik járó odavetett csontokat: megtudhatják, hogy II. András királyunk gyakran borotválkozott. Az egyik pillanatban még szakállas, utána csupasz, majd egy snittel később megint visszanövesztette. Reméljük, az Aranybulla kiállítását nem bánta meg úgy, mint arcszőrviseleteit.
A komfortos érzetet elősegíti, hogy a narrátor ezúttal is, csakúgy, mint a kormányzati ijesztgetős társadalmi célú reklámokban Kőszegi Ákos.
Kedvenc jelenetem az, amikor a leendő András király úgy nyugtatja az őt éppen kétízben is leköpő bátyját, hogy „fogunk még medvére vadászni a Bükkben”, majd Imre király fél perccel később elhalálozik.
A stáblistáról megtudhatjuk, hogy a családbarát Magyarország eszméjét Rákayék is magukévá tették, és sok rokon kapott lehetőséget a filmben dolgozni. Például a filmes támogatásokról döntő Káel Csaba testvére: Norbert, a zeneszerző. Az „azért mert miniszterelnök lett az apósa, azért még ne ő lámpázza fel szép hazánkat?” – elv, ugyebár?!
Sok mindenre magyarázatot ad, hogy a stáblistán köszönetet mondanak Szántai Lajosnak is, akiről egyrészt azt érdemes tudni, hogy Dolák-Saly Róbert róla mintázta Naftalin Ernő alakját, másrészt, hogy olyan művekkel írta be magát az amatőr kutatók könyvének arany lapjaira, mint például „Az emberiség mitikus történelme a vízözön előtt és után”.
Kérjük, támogassa a Gulyáságyú Média működését, támogassa a még megmaradt magyar független, minőségi újságírást: https://www.donably.com/gulyasagyumedia
Ehhez a cikkhez is hozzászólhat a Facebookon:
