Mikor Nagy Feró még nem tébolyodott meg (nemzetünk csótányáról még ez a kedvezőbb kórkép, a másik az, hogy egyszerűen csak ő is elkapta az immoralitis-t) és még nem vizelt rá a saját maga által ledöntött szobrára, még képes volt olyan dalok szövegét megírni, mint a már klasszikussá vált „Beatrice ’78-’88” nagylemezen helyet kapott „Operettország”. E műben hangzik el egyrészt e cikk címeként elhelyezett mottó, másrészt a nem túl bonyolult, annál többet jelentéssel bíró refrén, hogyaszongya:
„Operett ország, operett nép / De ebben sajnos nem vehetek részt.”
Jung és Freud a megmondhatója, hogy kell lennie oka annak, hogy ez a felvétel jutott eszembe amikor szembesültem azzal, hogy jó honvédelmi miniszter urunk mit művelt a hétvégén Kaposvárott. Már azon felül, hogy egy állítólagosan konzervatív ihletettségű kormány tagjaként szemtikkelés nélkül bírta, hogy együtt ülje meg a Magyar Kultúra Napját a város III/II-as polgármesterével, a Krakus Péter fedőnevű Szita Károllyal.
Szóval jó honunk védelmére felesküdött jó miniszterünk, bizonyos Szalay-Bobrovniczky Kristóf (született Szalay Kristóf, csak később magyarosított Szalay-Bobrovniczkyra, ő egyben hadügyi tárcavezető és jó kormányszóvivő asszonyunk férjura) e szép napon Somogyország fővárosába látogatván olyanokat talált mondani, hogy egyszerre kell tudni vérrel írt hagyományainkat ápolni és közben modern, 21. századi csúcshaditechnikát felvonultató haderőt építeni, meg hogy a veszélyek korát éljük, amelyben Magyarország ugyan elkötelezett a béke mellett, de a békéhez erő, a fiatalok ereje kell.
Ez Hunniánkban még nem is volna hírértékű, minden valamire való NER-lovag képes és tud zagyvaságokat beszélni, a honvédelmi miniszter ne tudna?! Csakhogy miután délelőtt ellátogatott, lejattolt a III/II-essel, elhelyezte a megemlékezés virágait, kifejtette, főt hajtott, délután „kaposvári látogatásának részeként” ellátogatott a Pannon Lovasakadémiára, ahol részt vett a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár doni megemlékezésén. Az eseményen felelevenítették, újrajátszották a doni tragédiát.
A Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandár olyan idős urakból áll, akik jelmezként korhű egyenruhába bújnak és életük delelőjén is katonásdit játszanak. A hanyatló nyugaton ezt cosplay-nek hívják, csak ők kevésbé veszik magukat komolyan, mint honfitársaink. Van köztük olyan, aki például azt játsza el, hogy ő boldog IV. Károly.
És van, aki ezredesnek képzeli magát, mint a cikk kezdőfotóján a miniszterrel együtt látható Babák László ezredes úr, aki minden bizonnyal A tizedes meg a többiek Dunyhás testvérét igyekezett megformálni
A magát ezredesnek neveztető férfi valójában nyugállományú és nem honvéd ezredes, hanem a polgári védelem volt személyzetis főosztályvezetőjeként képzeli azt, hogy katona.
Még ezzel sem lenne baj, tőlem bárki azt fantáziál magáról, amit csak akar, ehhez olyan maskarába bújuk, amilyenbe csak szeretne. Elvégre nyakunkon a farsang. Bár egy szexuálpszichológus tudna mit elemezni a gyerekkori elfojtásoktól, a szadomazochizmus útvesztőin át a látens homoerotikáig.
De még ehhez sem lenne közünk, hacsak Szalay-Felvettnevű Kristófnak volna annyi sütnivalója, hogy a honvédelmi miniszter ilyen megmosolyogtató operettkatonák oldalán való megjelenése, miközben ő meg 21. századi csúcshaditechnikát felvonultató haderőről delirál, nem csak őt, de a magyar honvédséget is lejáratja.
És azért arról is ejtsünk egy pár szót, hogy mennyire durván kegyeletsértő az, hogy ezek urak a magyar honvédség legnagyobb 20. századi katasztrófáját játsszák újra, a honvédelmi miniszter értő tekintetétől övezve.
Vajon mit szólna hozzá Magyarországon kívül bármely ország bármely minisztere, ha a nemzet egyik tragédiáját akarnák neki kosztümös férfiak játékos formában előadni? Na ugye. És igaza is lenne a bármely ország bármely miniszterének.
Kérjük, támogassa a Gulyáságyú Média működését, támogassa a még megmaradt magyar független, minőségi újságírást: http://donably.com/gulyasagyumedia
Ehhez a cikkhez is hozzászólhat a Facebookon:
