Szubjektív
Fásultnak tűnő közönség előtt mondta el Orbán Viktor miniszterelnök szombaton a mintegy 50 perces évértékelő beszédét, melyben ismét hitet tett Oroszország és Vlagyimir Putyin mellett.
Mégis feltűnő volt, hogy a kormányfő-pártelnök közönsége mennyire enervált volt, a poénok nem ültek, a korábbi évekhez képest ritkábban szakította meg taps a beszédet. Inkább egy monológot hallhattunk, mint egy interaktív beszédet.
Orbán miniszterelnök szombati évértékelő beszédének az volt az üzenete, hogy nem tanult semmiből, mindent ott és úgy kíván folytatni idén is, ahogy autokratikus uralkodásának első 12 évében tette.
Ezzel együtt, ha pusztán hasznossági szempontból nézzük – és a Fidesznek a hasznosságon túl semmi más nem szokott számítani – akkor ez a saját céljai szerint egy jó, vagy még inkább: praktikus szónoklat volt.
Már nem csak egy, de két Orbán-korszak van
Orbán a korábbi években kerülte, hogy Gyurcsány Ferenccel foglalkozzék a beszédeiben, most több gondolatot is szentelt a DK elnökének, így emelve meg őt és így saját maga jelölve ki az ellenzék vezérét. A miniszterelnök két részre osztotta az Orbán-rendszert: 2010-2020-ig tartó tíz évre és a 2020-tól következő időszakra, melyet a covid és háború határoz meg. Ki emlékszik már arra, hogy a most roppant idillinek felfestet 2010-2020-es időszakban is permanens küzdelemben tartotta a Fidesz az országot: hol az IMF-fel, hol Belgium fővárosával, hol Sorossal, hol a migránsokkal háborúztunk.
Annyiban igaza van a korszakolásában a kormánypárti oldal vezetőjének, hogy 2020 óta immár valódi ellenfelekkel kellene megküzdenie Magyarországnak, melyben azonban kormányunk rendre elbukik. Elég csak a covid kimagaslóan magas halálozási adataira, 50 ezer honfitársunk elvesztésére gondolnunk
„Most lassan három éve folyamatos nyomás, de ebből lehet 4 vagy 5 év is”
– festette fel a (há)borús jövőt Dunántúli-középhegység géniusza.
Orbán szerint erősítenek bennünket a magyar (értsd: fideszes) kézbe vett stratégiai ágazatok: a bankszektor és a média, és „visszamagyarosítjuk” távközlést is – utalt ezzel a Vodafone felvásárlására. Hogy a fideszes oligarchák és strómanok ezen szerzeményei működni tudjanak, ahhoz energia kell, mondta, ezért erőműveket építünk.
„Ha Brüsszel ebben nem segít, akkor majd lesz más”
– sejlett fel e ponton az évértékelőben először egy alacsony, kopaszodó, Vlagyimir keresztnevű moszkvai úr képe.
Haragban a világgal
A Fidesz elnöke a 2023-ast már most a rendszerváltás óta legveszélyesebb évnek deklarálta, benne két új ellenséggel: a háborúval és inflációval. Szerinte a nyugati világban rajtunk kívül mindenki a háború pártján áll, majd a beszéd talán legízléstelenebb mondata következett:
„Az ukrajnai háborúban nem a jó és a gonosz, hanem két szláv ország küzd egymással.”
Újfent leszögezte, hogy kormánya nem járul hozzá, hogy „egyházi vezetőket” helyezzenek szankciók alá. Ezzel Orbán utalt a KGB-ügynök és dohánycsempész Kirill pátriárka melletti tavalyi kiállására.
Megismételte ugyan, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból, ugyanakkor roppant önleleplező módon azt is kijelentette, hogy a magyar kormány nem tartja életszerűnek, hogy az orosz hadsereg Európát fenyegetné. Jelenlévő és jelen nem lévő, három milliós közönségének hitét valószínűleg nem fogja megrengetni, hogy öt perccel azt követően, hogy kinyilatkoztatta, hogy az orosz hadsereg nem fenyegeti Európát, hogy „az orosz hadsereg nincs abban a helyzetben, hogy megtámadja a NATO-t, kijelentette, hogy
„Európa a háborúba sodródás szélén áll”.
Némiképp meglepetésre Orbán leszögezte, hogy a NATO-tagság létfontosságú Magyarország számára. (Az EU-tagságunk kapcsán nem bonyolódott hasonló bejelentéssel.) Ugyanakkor már jó előre kivonta magát egy esetleges Oroszország elleni NATO-fellépésből azzal, hogy azt emlegette, a NATO nem háborús szövetség, aki akar az megy, aki nem akar, az nem (Oroszországgal háborúzni). Ezzel előrevetítette, hogy Magyarország nem vesz részt Putyin ellenében NATO-akcióban.
Természetesen lefutotta a szokásos, szövetségeseink elleni kirohanást is: „több tiszteletet” követelt a magyaroknak „Munkácson, Kijevben, Brüsszelben és Washingtonban”. Azt mondta, a baltiak és a lengyelek oroszellenességét – de csak övéket – megérti. Tehát Orbán szerint megérteni meg lehet (de csak őket), de nem kell kiállni a baltiak és a lengyelek mellett.
E napon kiderült az is, hogy mit ért Orbán egy olyan fogalmon, amelyet régóta hangoztat, de ennek tartalmát eddig nem árulta el. Felidézte, hogy milyen nagyszerű volt az a tűzszünet is, ami akkor keletkezett, amikor Oroszország már elfoglalta Grúzia 20%-át (ez utóbbit is ő maga említette). Ebből arra következtethetünk, hogy az orosz érdekeknek tökéletesen megfelelő módon Orbán Viktor most is úgy képzelné el a rendezés megkezdését, hogy az oroszok az általuk megszállt ukrán területeken maradhatnak.
A szövetségesek egzecíroztatásából jutott a németeknek is. Orbán (megintcsak az orosz érdekek mentén) bírálta, hogy a német kormány segítséget nyújt az ukránoknak. Úgy fogalmazott, hamarosan Leopárd harckocsik vonulnak az orosz határ felé:
„talán még a térképek is megvannak”.
A Putyint egy rossz szóval sem illető magyar kormányfő a Budapesten akkreditált amerikai nagykövet nevével is eljátszott, azt mondta, hogy Biden elnök egy „présembert” (az Egyesült Államok nagykövetét Pressmannek hívják) küldött Budapestre, hogy ő „préselje” a magyarokat.
Szankciós infláció, melyet ő is megszavazott
Az inflációról szólva megismételte, hogy azt természetesen Brüsszel szabadította ránk a szankciók következményeként. Azon szankciókat, melyeket egytől egyig Orbán is megszavazott. Kijelentette, hogy amíg ennyi az infláció, addig marad az élelmiszerárstop. Hogy akkor az üzemanyagár-stopot miért volt indokolt megszüntetni, ha ezek az ársapkák ennyire beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.
Hogy mennyire nincs mozgástere a kormánynak és emiatt mennyire nem volt mit bejelentenie a kormányfőnek, azt jól szemlélteti, hogy az egyetlen érdemi bejelentés az volt, hogy májustól tömegközlekedési vármegyebérletet válthatunk 10 ezer forint körüli összegért. Ezzel oda megyünk a vármegyénkben, amerre csak a lábunk, illetve a MÁV meg a Volán visz.
A miniszterelnök kijelentette, hogy akár fogadhatunk is rá, hogy ez év végéig egy számjegyű lesz a magyar infláció. A hanyatló Nyugat-Európában eddig is annyi volt.
Pedofíling
Végül azzal, hogy kitért a napokban hullámokat verő pedofília témájára is, az évértékelő szintjére emelte a témát. Orbán szerint erre nincs bocsánat, ezzel találva meg egy olyan témát, amiben minden bizonnyal a magyarok 99,99%-a egyetért, és egy olyan ellenséget, amely csak elszigetelt jelenségként létezik.
Hogy jól tette, hogy e témát is felvette, az is jelzi, hogy a kevés közönségtaps közül a legnagyobb a mondatainál csattant fel. Azt persze elmulasztotta megemlíteni, hogy amikor a ő miniszterelnökként és pártja kormányfőként 2012-ben módosította a büntetőtörvénykönyvet, változatlanul hagyta a beleegyezési korhatárt 14 évnél meghúzó szintet.
Kérjük, támogassa a Gulyáságyú Média működését, támogassa a még megmaradt magyar független, minőségi újságírást: http://donably.com/gulyasagyumedia
Ehhez a cikkhez is hozzászólhat a Facebookon:
