Pénteken, magyarországi apostoli útja első napjának első felében találkozott Ferenc pápa az állami hatóságok, a társadalmi élet és a diplomáciai testületek képviselőivel Budapesten. Köztük Magyarország a közjogi méltóságaival, akik mindhárman protestáns felekezetűek: Novák Katalin köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér László házelnökkel.
A Szentatya a vatikáni diplomácia általában meglehetősen ködös, kétértelmű kommunikációjához képest ezúttal meglehetősen egyértelmű volt.
Szent István Szent Imre herceghez írott intelmeit idézte a kormány tagjai és a magyarországi főpapok előtt:
„arra kérlek, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem az idegenekhez is”.
Ferenc pápa ezen felül végig Budapesttel példálózott a magyarországi hatalom képviselőihez intézett beszédében. Az országgyűlési képviselőcsoportok vezetői nem voltak hivatalosak a rendezvényre, így ellenzéki politikusból csak egyet láttunk: éppen az Őszentsége által pozitív példaként felhozott főváros főpolgármesterét, Karácsony Gergelyt.
Tartalom
A videónk arról, amint a pápa szerény kis Fiat Cinquecentója, az anyósülésén a katolikus egyház elsőszámú vezetőjével begördül a Sándor palota elé, itt látható:
A Szentatya Novák Katalin köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, a kormány és a diplomáciai testület tagjai jelenlétében elmondott – a szokásosnál hosszabbra nyúlt – beszédében már rögtön az elején a közügyekre terelte a szót, amikor úgy fogalmazott, a politika a városból, a poliszból, az együttélés, a jogok garantálása és a kötelességek tiszteletben tartása iránti kézzelfogható szenvedélyből születik.
„Kevés olyan város van, ami segíti a gondolkodásunkat erről, mint ahogy Budapest, amely nemcsak méltóságteljes és életerős főváros, hanem a történelemnek is központi helye: évszázadok jelentős fordulópontjainak tanúja, a jelen és a jövő főszereplője.”
Ferenc pápa: Budapest, Budapest és Budapest
Ferenc pápa ezután tovább folytatta Budapest méltatását, József Attila A Dunánál című versét idézte:
„A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő, egymást ölelik lágy hullámai”.
Figyelemre méltó, hogy a pápa beszédében végig Budapestről beszélt, pedig most nem városlátogatásra érkezett, mint másfél éve, hanem országlátogatásra, apostoli útra. Fővárosunkat ő „a történelem, a hidak és a szentek városának” tartja.
Hogyan is lehetne 1956-ot elfelejteni? – tette fel a szónoki kérdést a Szentatya, majd azzal folytatta, hogy a második világháború idején pedig a lakosság tízezreinek deportálását, a megmaradt zsidó származású lakosság gettóba zárását és a rengeteg vérengzést nem lehet feledni.
Ekkoriban sok igaz ember élt a pápa szerint Budapesten, aki példaként Angelo Rotta magyarországi apostoli nunciust, embermentőt említette.
„Budapest […] egy olyan ország központja, amely ismeri a szabadság értékét és amely miután a diktatúrákért magas árat fizetett, küldetésként magában hordozza a demokrácia kincsének és a béke álmának őrzését.”
Ezt követően Budapest alapításáról ejtett szót Ferenc pápa, aki szerint fővárosunk születése Európa közös útját idézi fel, ahol Magyarország is otthonra lelt. A háború utáni időszakban Európa az Egyesült Nemzetek Szervezetével a közösen kitűzött célban azt a nagy reményt képviselte, hogy a nemzetek közötti szorosabb kötelékek megakadályozzák a további konfliktusokat.
„A háború szólistái törnek utat maguknak”
A háború szólistái törnek utat maguknak – jelentette ki a Szentatya, aki szerint általánosságban elmondható, hogy a nemzetek közötti békés és stabil közösség felépítése iránti lelkesedés mintha eltűnt volna az emberek fejéből, miközben új mozgástereket jelöltek ki, megjelentek az ellentétek, fellángolt a nacionalizmus és az ítélkezés, a kommunikáció hangneme pedig elmérgesedett.
Milyen békében hisz a pápa?
„A béke azonban soha nem a stratégiai érdekek követéséből fog fakadni, hanem olyan politikából, amely képes az egészet, mindenki érdekeit szem előtt tartani: odafigyelve az emberekre, a szegényekre és a jövőre; nem csupán a jelen hatalmára, nyereségére és lehetőségeire”
– fogalmazott a pápa, aki szerint ebben a „történelmi helyzetben” Európa szerepe alapvető jelentőségű.
– Mivel történelmének köszönhetően az emberiség közös emlékezetét képviseli, arra hivatott, hogy betöltse az ennek megfelelő hivatást: gyűjtse egybe az elszakadtakat, fogadja be a népeket és senkit se tartson meg örökre ellenségének – jelentette ki a katolikus egyház vezetője.
„Korunk történelmi időszakában számtalan veszély leselkedik ránk, de felteszem a kérdést – gondolva a meggyötört Ukrajnára is –: vajon hol vannak a békét szolgáló kreatív erőfeszítések?”
Budapest, a hidak városa
„A különböző valóságokat összekötő hidak azonban azt is sugallják, hogy el kellene gondolkodnunk az egység fontosságán, amely nem egyformaságot jelent”
– folytatta a pápa meglepő szellemi frissességgel, és ugyan a térde láthatóan nem javul – ez a pápai különgépen vele utazva is könnyen észrevehető volt – a beszéd alatt végig állt.
Ferenc pápa ismét Budapestet hozta példaként, ahol szerinte ezt mutatja a több mint húsz kerület figyelemre méltó sokfélesége. Még a huszonhét nemzetet tömörítő Európa számára is, amely a népek közötti hidakra épül, szükséges mindegyikük hozzájárulása anélkül, hogy ez bármelyikük egyediségét csorbítaná – véli Őszentsége.
Európa ne váljék az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává!
„Tehát egy olyan Európára gondolok, amely nem válik a részeinek túszává és az önmagára hivatkozó populizmus áldozatává, de nem is válik cseppfolyós, sőt gáznemű dologgá, egyfajta absztrakt szupranacionalizmus képviselőjévé, amely nem vesz tudomást a népek életéről.
Ez az „ideológiai gyarmatosítás” alantas útja – folytatta Ferenc pápa –, amely eltünteti a különbségeket – mint az úgynevezett gender-kultúra esetében – vagy a szabadság beszűkített fogalmait helyezi az élet valósága elé, például vívmányként dicsekedve az értelmetlen „abortuszhoz való joggal”, ami mindig tragikus vereséget jelent.
Szent István mint hivatkozási és feddési alap
A pápa kijelentette, hogy „nem tudunk nem gondolni” Szent Istvánra, Magyarország első királyára, aki akkor élt, amikor Európában a keresztények teljes közösségben éltek (azaz még a szkizma előtt, amikor még nem vált ketté a keleti és a nyugati kereszténység);
„szobra a Budai Várban védelmezően a város fölé magasodik, a főváros szívében álló, neki szentelt bazilika pedig az esztergomi bazilikával együtt az ország legimpozánsabb egyházi épülete.”
Szent Imre intelmeket kapott atyjától – folytatta a katolikus egyház vezetője, amelyek egyfajta lelki végrendeletet jelentenek a magyar nép számára, amelyben néhány nagyon is aktuális sort találhatunk:
„arra kérlek, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem az idegenekhez is”
– idézte első királyunkat Ferenc pápa.
Majd hozzátette, hogy Szent Istvánt az őszinte keresztény szellem vezeti, amikor ezt írja: „a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz” és a gondolatot ezzel zárja „légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen”.
Innen fakad az a magyar népi jóság, amely a köznyelv bizonyos kifejezéseiben is megnyilvánul, mint például: „jónak lenni jó” és „jobb adni, mint kapni”. (Ezeket a kifejezéseket a Őszentsége magyar nyelven mondta.)
Az Alaptörvény mint hivatkozási és feddési alap
„Ez nemcsak a szilárd identitás gazdagságáról árulkodik, hanem a mások iránti nyitottság szükségességéről is, amint azt a (magyar) Alaptörvény is elismeri, amikor kimondja: »Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével«. És megerősíti: »a Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részének tekintjük«, valamint elkötelezi magát a nemzetiségek és népcsoportok nyelvhasználata és saját kultúrájuk ápolása és védelme mellett.”
Az állam és az egyház kívánatos kapcsolata
Ferenc pápa úgy folytatta gondolatmenetét, hogy az állam és az egyház közötti termékeny együttműködés gyümölcsöző, azonban meg kell őriznie a megfelelő határokat, hogy ilyen is maradjon.
Fontos, hogy minden keresztény emlékezzen erre, az evangéliumot tartsa viszonyítási pontnak, ragaszkodjon a szabad és felszabadító jézusi döntésekhez és ne köteleződjön el a hatalom sajátos logikája mellett.
Jó az egészséges szekularizáció
Őszentsége azt mondta, ebből a szempontból
„jó az egészséges szekularizáció, ami nem azonos a széles körben elterjedt, minden szakrális szempontra allergiás és önmagát a profit oltárán feláldozó szekularizációval”.
Szent István – megint
Ezután Ferenc pápa visszatért István királyunk gondolataihoz, aki a testvériség csodálatos szavait bízta fiára, mondván, „ékesíti az országot” az, aki eltérő nyelvvel és szokásokkal érkezik oda. Szent István sokak által ismert mondását idézte:
„Mert – írta – az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”.
Jézus azonosította magát a befogadandó idegennel
Ez a téma, a befogadás, ami napjainkban sok vitára ad okot, minden bizonnyal összetett. Azonban azok számára, akik keresztények, az alapvető viszonyulás nem lehet más, mint amit Szent István hátrahagyott, ezt tanulva Jézustól, aki azonosította magát a befogadandó idegennel (Mt 25,35) – jelentette ki Róma püspöke.
„Krisztusra gondolva, aki jelen van a konfliktusok, a szegénység és az éghajlatváltozás elől menekülő, kétségbeesett testvéreink sokaságában, kell a problémával foglalkoznunk kifogások és halogatás nélkül. Ez egy olyan kérdés, amellyel együtt, közösen kell szembenéznünk, azért is, mert ott, ahol élünk, a hatásai előbb vagy utóbb mindenkit érinteni fognak.”
Ezért sürgető fogalmazott Őszentsége, hogy mint Európa, biztonságos és törvényes utakon, közös eljárásmódokon dolgozzunk egy olyan sorsfordító kihívással szemben, amelyet nem lehet elutasítással megfékezni, hanem csak elfogadni, hogy olyan jövőt teremthessünk, amely ha nem közös jövőnk lesz, akkor nem lesz.
Imádkozik a magyarokért
És miközben megköszönöm, hogy meghallgattátok, amit el akartam mondani, szeretnélek biztosítani benneteket közelségemről és imáimról minden magyarért, külön is gondolva azokra, akik az anyaországon kívül élnek, és megemlékezve mindazokról, akikkel életem során találkoztam és akik oly sok jót tettek velem.
„Isten, áldd meg a magyart!” – mondta végül a Szentatya magyarul.
Novák Katalin Ferenc pápához intézett szavait ebben a videóban találja.
Amennyiben szeretné, hogy több ilyen cikket jelentessünk meg, akkor kérjük, támogassa a Gulyáságyú Média működését, támogassa a még megmaradt magyar független, minőségi újságírást.
