Beszélnünk kell „a” Schifferről.
Mikor, ki bántotta, vagy milyen trauma érte ezt az embert, hogy mostanra teljesen megbomlott az integritása? Arra gondolni sem merek, hogy esetleg egészséges elmével vagy éppen romlott moralitással ámokfut az utóbbi években, mert akkor sokkal rosszabb volna a helyzet, mint gondoltam.
Úgy vélem, többletjogom van ezt a kérdést feltenni, tekintettel arra, hogy – figyelem, kámingáut közeledik – egyszer már adtam az akkori pártjára a voksomat – őmiatta. Nem az első tévedésem volt ő.
A megsértődés-, traumatizáltság-, megbántottság-elméletet erősíti az, ahogy Puzsérral viselkedett az ATV rádiójában. Schiffer ott sem vitázott, csak vagdalkozott, hisztizett, mint egy bakfislány és szórta az ad hominemeket partnerére, mint bolond pék a lisztet.
Ugyanezzel a hévvel, ugyanezzel az önnön megkérdőjelezhetetlenségébe vetett megrögzött vakhittel védte a védhetetlent, Gyurcsány Ferenc Rácznéját. Majd megsértődött, hogy a bíróság és mások nem érnek föl az ő nagy céljai igazságához. (V.ö.: A tanú.)
Csak az elmúlt bő egy hét termése másnak elég volna ökörségből egy életre
De nem Schiffer Andrásnak.
Síkra szállt, sőt: bércre hágott és völgybe szállt a terrorista Budaházy György és bűntársai kegyelméért. Azok, akiket Budaházy úrék 2007 és 2009 között náci csaposként molotov-koktéllal kínáltak meg, vagy más robbantásos technikával terrorizáltak: politikusok, meleg szórakozóhelyek, jegyiroda, nem számítanának az állampolgári jogok nagy harcosának.
Csupán embernek kell lenni hozzá, nem kell egyetérteni mindenben Csintalan Sándorral ahhoz, hogy sajnáljuk, amiért nem ülték le a büntetésüket azok az emberek, akik – szó szerint – agyba-főbe verték.
Schiffer szerint ez így „méltányos”.
Schiffer e heti tébolya azzal folytatódott, hogy „csöndes” (v.ö.: Juhász Gyula) vörös csillagok fénye alatt (tiltott önkényuralmi jelkép vs. jogászi éthosz) kedélyesen sörözgetett a városligeti majálison néhány, a szovjet korból itt maradt kriptokommunistával.
Majd kedden a 24.hu címlapján ujjongott az osztrák kommunisták sikerei okán. Stéphane Courtois meg dobhatja a szemétbe az életművét.
Valakinek meg kell végre emberelnie magát, és meg kell ölelnie Schiffert. Valaki ültesse a térdére és hallgassa végig, mi, ki bántotta, mi, ki miatt vált ezzé a kis társutas, vörös Dulifulivá. Lehet, hogy csak erre vágyik és lehiggad végre.
Valakinek meg kellene tennie Schiffer Andrásért, de mindannyiunk érdekében is.
Amennyiben szeretné, hogy több ilyen cikket jelentessünk meg, akkor kérjük, támogassa a Gulyáságyú Média működését, támogassa a még megmaradt magyar független, minőségi újságírást.
